Hogy csinálsz ennyi mindent? Hogy fér ez mind bele az idődbe? UFO vagy! Azért élsz, hogy dolgozz? Ennyi váltást, hogy csináltál végig? Honnan tudtad, hogy merre tovább?

Gyakran kapom meg ezeket a kérdéseket, és az a helyzet, hogy én úgy vagyok beprogramozva, hogy 8-10 évente kell valami új dolog, új kihívás, ami megtartja, vagy újjáéleszti az energiaszintet, a motiváltságot, a tennivágyást és az akarást.

A nagyszüleink még arra tanítottak minket, hogy minél tovább meg kell maradnunk egy munkahelyen, nem kell ugrálni meg pattogni.
Az ő generációjukkal gyakran fordult elő, hogy egy egész emberöltőt töltöttek el egy helyen.
A mai világban azonban ez nem, hogy nem előny, hanem sokkal inkább hátrány. A motiváció hiányát, a lustaságot, az elkényelmesedést szimbolizálja.

Egészen érdekes időszakot élünk, amiben mindig és minden változik. A digitalizációval minden felgyorsult és egy emberélet alatt, nemhogy munkahelyeket, de karriereket váltunk. 

Egy mai ember életbe, egyre több régi típusú élet fér bele. 

Amikor még az írógép és az indigó korában éltünk, és még csak fax sem volt minden irodában, nem tűnt furának, hogy egy ember iskolai tanulmányai befejeztével, egészen munkaképes kora végéig egy tevékenységet végez. Manapság, amikor naponta akár 100 e-mailt is fogadunk, és több 10 telefonhívást bonyolítunk, nem csoda, hogy 15-20 évente úgy érezzük váltanunk el. Gyakorlatilag ennyi idő alatt dolgozunk annyit, mint nagyapáink 40-50 év alatt.

Ha itt az idő, váltani kell! Jobb persze fokozatosan és lépésről-lépésre haladni.

Egy friss kutatás szerint  a munkavállalók 44 %-a elégedetlen a munkahelyével. Ez egyenes út lehet a kiégés felé.  A “Burn out” szindróma több embert érint, mint az gondolnánk. Nem véletlen, hogy május végén hivatalosan is betegségnek nyilvánították, így most már nem csak arról van szó, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben vagy sem, hogy milyen a kedvünk, vagy a hangulatunk, hanem konkrétan az egészségünkről.

A kiégés egy olyan betegség, melyet a nem megfelelően kezelt, krónikus munkahelyi stressz okoz.

A kiégés három fő tünete:

1) folyamatos fáradtságérzés 
2) a munkahellyel kapcsolatos negativitás
3) cinizmus felerősödése és csökkent munkahatékonyság

A válaszadók döntő többségének (79%) megfordult már a fejében, hogy jelenlegi karrierjét feladja, és valami teljesen újba kezd.

És helyesen is teszi, mert milyen hatékonysággal lehet dolgozni, ha az embernek semmi kedve ahhoz, amit nap, mint nap csinálnia kell?!

Nem is olyan régen az életmodell még úgy nézett ki, hogy tanulmányok-munka-nyugdíjazás.

Egyre inkább haladunk a többlépcsős modell irányába, amiben a tanulmányok és a nyugdíjazás között helyet kap az első karrier, második-, esetleg harmadik irány is, az alkalmazotti lét, a saját márka építése, az egyidőben több munkahely és a folyamatos tanulás is.

Fel kell készülnünk az akár 60 évig is tartó munkavégzésre és karrierre, amely alatt folyamatosan alkalmazkodni kell a mindig megújuló lehetőségekhez és kihívásokhoz. Ez nem könnyű feladat és teljesen újratervezett életet jelent, de, ha nagyon pontosan akarok fogalmazni, akkor egy sokszor, de mindenképpen többször újratervezett életet. 

Az emberek addig dolgoznak amíg 70-80 évesek nem lesznek. 

A készségek folyamatos fejlesztése és a megújuló lehetőségek ismerete alapvető elvárássá válik korosztálytól függetlenül. 

Egyre rugalmasabbaknak kell lennünk, folyamatosan új ismereteket kell megszereznünk és a gondolkodásmódunkat is folyamatosan újjá kell hangolnunk. Enélkül elveszünk, megrekedünk és jön a demotiváltság, a rosszked és a depresszió, megszűnnek a lehetőségeink és beszűkül a világgal, a környezetünkkel való kapcsolatunk.
Az új területeken új kapcsolati hálókat kell kialakítanunk, mert egyre fontosabb, hogy, hogyan kommunikálunk és hogyan beszélünk, kapcsolódunk az emberekhez és egymáshoz.

Ezeket a változásokat persze úgy kell megközelítenünk, hogy lehetőségünk legyen arra, hogy újra és újra meghatározzuk önmagunkat is, amikor esetleg más szakmai pályára lépünk. Felfoghatjuk ezt úgy is, hogy újra és újra lehetőségünk van arra, hogy megtudjuk, megtapasztaljuk, hogy mi az ami valóban érdekel minket és mi az ami egyáltalán nem.

Folyamatosan bátorságra van szükségünk. Merni kell kimondani, ha valami nem megy. Merni kell kimondani, ha úgy érezzük nem vagyunk a helyünkön. Merni kell új célokat meghatározni. Merni kell váltani. Merni kell újra tanulni. Merni kell belevágni. 

Kíváncsinak kell lennünk! Fel kell ébresztenünk a tudásvágyunkat!

Kevésbbé konzervatív hozzáállást kell kialakítanunk, merészen kell kísérleteznünk a különböző feladatokkal kapcsolatban és egyre tovább kell mennünk a saját határaink feszegetése területén. Így egyre több rejtett készségünk és képességünk mutatja meg magát és magunkat is meg tudjuk lepni egy-egy új sikerélménnyel.
A kényelmi komfortzónánk elhagyása a kapcsolatainkat és a nyitottságunkat is befolyásolja.

Dr. Mario Alonso Puig, a Harvard Orvostudományi Kar sebészeti munkatársa szerint a karrier megváltoztatásának folyamata olyan tapasztalati út, amely más emberek társaságában zajlik, akik segítséget és erőforrásokat biztosítanak a létfontosságú új ismeretek megszerzéséhez.

Mindez azt jelenti, hogy ismernünk kell a saját szakterületünk és piacunk által kínált különböző alternatívákat, de ezzel egyidejűleg új kapcsolati hálót kell kiépítenünk, ezzel is növelve a saját lehetőségeinket.

Egyre fontosabbá válik az önismeret, saját erősségeink és gyengeségeink teljes és legpontosabb felmérése. Csak így válik lehetővé az, hogy növeljük tudásunkat önmagunkról, ami fokozatosan eljuttat az elengedhetetlen önbizalomhoz és ahhoz, hogy pontosan tudjuk, hogy váltani akarunk, vagy egyszerűen csak nem látjuk át, hogy a saját tudásunkat, hogyan és hol kellene fejleszteni, hogy az továbbvihető legyen az új körülmények és elvárások közé.

Néhány általános szabály:

Maradj mindig aktív, ne add fel, ne törődj bele semmibe!

Találj magadnak egy hobbit!

Fedezd fel a lehetőségeket, ahol megmutathatod a képességeidet!

Adj magadnak egy kis időt, egy átmeneti időszakot! A túl korai döntés sok hibát hordozhat magában! 

A kísérletezés és a „játék” az egész folyamatot élvezetesebbé teszi!

Keress egy karriertanácsadót, szakértőt!

Légy rugalmas, reális és tartsd nyitva a szemed!

A lehetőségeket minden irányból vizsgáld meg!

Ha már döntöttél, tarts ki az elhatározásod mellett!